Mondatalkotási alapismeretek :)
Egy nyelv akkor ér valamit, ha használni tudjuk. Ezt igazolják a nyelvtanulók is, hiszen mikor valaki nyelvtanárhoz fordul, általában beszélni szeretne megtanulni. Ehhez azonban sokszor tisztázni kell, mit is jelent megtanulni beszélni.
Anyanyelvünkön ez automatikusan történik, gyermekkorunkban csak úgy ragadnak ránk a szavak, és különösebb nyelvtani ismeretek nélkül is képesek vagyunk kommunikálni, mire iskolába érünk. Idegen nyelven ez természetesen másként zajlik, ezért először azt kell megértenünk, hogyan "épül fel" tulajdonképpen a kommunikáció.
Amikor valakivel beszélni szeretnék, mondatokat alkotok, a mondatok pedig szavakból állnak. Meg kell tehát tanulnom sok-sok szót, majd azt, hogy ezekből hogyan fűzök mondatokat az adott nyelven.
Németben a mondatalkotás nagyjából legóelemekből áll. :) Ez azt jelenti, hogy van egy fix elem, az ige (Verb), amely minden mondatban megtalálható. Ige például a wohnen (lakni), heißen (hívni), kochen (főzni), tehát alapvetően olyan szavak, melyek jelentése valamilyen cselekvést takar. Már ebből a három példából is jól látható, hogy az igék általában -en végződésűek, így viszonylag könnyen felismerhetőek. Mivel például a magyar nyelvtől eltérően a német mondatban mindig van ige, érthető, hogy ez a legfontosabb szófaj, nagyon sok igét kell megtanulnunk. A hiedelmekkel ellentétben tehát semmiképpen se vesszünk el a der-die-das-ban! Igéket tanuljunk.
Ez azonban nem elegendő. Ha ugyanis már mondatot alkotnék ezzel az igével, például azt szeretném mondani, hogy Én Bécsben lakom, tudnom kell azt is, hogy fejezem ki az "én" szót. Ezért második lépésként meg kell tanulnom a második legóelemet, a személyes névmásokat (Personalpronomen) azért, hogy szándékomnak megfelelően lecserélhessem az alanyt, tehát a cselekvést végző személyt. Ő ugyanis szintén alapvető részét képezi a mondatnak. A példamondatunkban ez az ich.
/Ami itt problémát szokott okozni: ha egy főnév az alany, például az asztal magas - der Tisch ist hoch, előbb át kell váltanunk a főnevet személyes névmássá, azaz der Tisch = er, die Frau = sie, das Kind = es, többes számban pedig die Kinder = sie, majd ezután ragozzuk az igét, lásd 1. feladat/.
Ezután már csak ragozni kell (Konjugation). :) A német ugyanis minden egyes személyes névmásnak megfelelően különböző végződéseket "ragaszt" az ige tövére. Az ige tövét úgy kaphatom meg, hogy levágom az ige végéről az -en végződést (a már említett három ige esetében: wohn-, heiß-, koch-). Ezután a kiválasztott személyes névmásnak megfelelően ragozok, és máris kész az alapmondatom: Ich wohne in Wien.
Néhány gyakorlat igeragozáshoz:
Személyes névmások:
Hasznos linkek:
A következő bejegyzésben néhány különleges igével foglalkozom majd. ;)
