A mondatalkotásról szóló bejegyzésben már jeleztem, mennyire fontos, hogy minden német mondatban legyen igénk. Ha más nem, egy ist. Ezért ejtek most pár szót a két talán leggyakrabban használt igéről, a sein-ről és a haben-ről.

A magyar anyanyelvűek számára gondot jelenthet, hogy a két ige fordítása sok szótár alapján "van". Én jobban szeretem már az elején egyértelműen elkülöníteni a jelentésüket, így a sein nálam "létezik", a haben pedig "birtokol". (Ez már csak azért is célszerű, mert a haben ige a magyarral ellentétben tárgy esetet vonz, a "birtokol valamit" jelentéssel pedig ez is egyértelművé válik. ;) )

A sein igét akkor használjuk, ha valamilyen helyzetet, állapotot szeretnénk leírni, például: du bist krank (te beteg vagy), er ist Lehrer (ő van tanár), wir sind in München (Münchenben vagyunk). Vigyázat! A "van" igét  németben akkor is ki kell tenni, mikor magyarban nem feltétlenül szerepel a mondatban. Németben ugyanis mindig van ige.

A haben ige pedig akkor lehet megfelelő választás, ha valamilyen birtokviszonyt szeretnénk kifejezni, tehát valaki rendelkezik valamivel: ich habe eine Arbeit (nekem van egy állásom), ihr habt Kinder (nektek vannak gyerekeitek), sie haben kein Auto (nekik nincsen autójuk). Ahogy látjuk, a haben sem jelenik meg mindig a magyar mondatban, a németben viszont biztos ki kell tenni! Ennél az igénél arra kell figyelni, hogy a magyarban "nekem"-ként megjelenő szó, tehát a birtokos németben mindig alany esetben van.

A két ige ragozása el is tér a szabványos igeragozástól, íme:

Hogy a két ige közötti különbséget ábrázoljam, íme két mondat egyik esetben haben igével, a másikban sein-nel:

Ich habe ein Kind. 

Ich bin ein Kind.

Ugye, hogy mennyire nem mindegy, hogy "Van egy gyerekem" vagy "Egy gyerek vagyok". ;) Ha viszont helyesen tanuljuk meg a két ige használatát, nagyon sok mindent ki tudunk majd fejezni.

Végezetül egy gyakorlat a sein és haben igékhez: Link